Cégek a céhben
Fagott Fuvola Klarinét Oboa Szaxofon
Bariton/Tenorkürt Harsona Trombita Tuba Vadászkürt

A fagott karbantartása

A hangszer felépítését tekintve öt részből áll: „Es”-cső, tenorcső, csizma, basszuscső és tölcsér, vagy más néven corpus. Az „Es”-cső kivételével valamennyi része fából készül. Jellemzően jávorfából, amit hegyi juharnak is neveznek. Ez a fa bizonyult az évszázadok során mechanikailag és akusztikailag a legmegfelelőbbnek. A gyárak és mesterek gondos válogatás, szárítás és egyéb kezelés után állnak neki a hangszer elkészítésének.

A hangszer billentyűzete (mechanikája) rézötvözetből, alpakkából készül, és többnyire ezüstözve, ritkábban nikkelezve van. Az „Es”-cső készülhet rézből, alpakkából, esetleg ezüstből.

A hangszerjátékos feladata a kész hangszer használata közben annak megóvása, ápolása, karbantartása, hogy minél tovább hibátlanul szolgálhassa használóját.

A fagott összeállításánál figyeljünk arra, hogy az illesztő csapok parafái sérülésmentesek legyenek. A könnyed összeilleszthetőség érdekében valamilyen síkosító anyaggal (faggyú, parafazsír) a parafákat kenjük be, és csak ez után rakjuk össze a hangszer részeit. Figyeljünk a helyes sorrendre, arra, hogy hol fogjuk meg az összeillesztendő részeket és óvjuk a mechanikát a túlzott szorongatástól, csavarástól. Szétszedésnél ugyanerre kell vigyáznunk. Ha a hangszer valamiért összeszorult és nem tudjuk szétszedni, egy kicsit várjunk, majd újult erővel próbáljuk egyszerre csavarni és széthúzni az egyes részeket. Segítséget csak végső esetben kérjünk, mert a „négykezes” szétszedésnek illesztő csap törés lehet a vége.

A hangszeres játék, gyakorlás után a hangszert minden esetben töröljük át belülről egy erre a célra készített, hangszerboltokban, hangszerészeknél kapható áthúzó kendővel. Külön kendő való a tenorcsőhöz és külön kendő a csizmához, basszuscsőhöz. A kendő vékony, puha, nedvszívó anyagból kell legyen, egyik sarkán hosszú zsinórral és súllyal. A súlyt átengedjük a hangszer furatán a bővebb furattól a szűkülés irányába, és a másik végén a súlynál fogva áthúzzuk a kendőt óvatosan, hogy meg ne szoruljon. Ha a kendő véletlenül mégis megszorulna, semmi esetre se rángassuk, nyomjuk, cibáljuk, mert egyre rosszabb lesz, hanem forduljunk hangszerészhez, aki a test sérülése nélkül speciális szerszámmal eltávolítja a rongyot. Bár a modern fagott tenorcsöve és a csizmán a tenorcső folytatása ki van bélelve műanyaggal (epoxigyanta, kaucsuk) a kitörlés mégsem fölösleges, mert megóvjuk a párnákat az állandó nedvességtől, és nem tapad meg a por a hangszer belsejében. A csizma kitörlése a legfontosabb, mert az alján, ahol a cső visszahajlik, könnyen összegyűlik a nedvesség, és az állandó vizesség táptalaja lehet a fát tönkretevő betegségeknek, korhadásnak. Mindazonáltal évente egyszer érdemes ezt az alsó részt hangszerésszel megnézetni, kitisztíttatni.

A billentyűk tengelyeken és hegyes, ún. spicc csavarokon mozdulnak el és végeznek forgó mozgást. Ezért ezekre a forgáspontokra időnként (használattól függően 4-6 havonta) pici hangszermechanika olajat, vagy finom varrógép olajat cseppentünk. !! SOHASEM NÖVÉNYI OLAJAT!! Ne feledkezzünk meg a görgős billentyűk görgőiről sem. Így lehet hosszú életű, és zajmentes a mechanika.

Mivel a hangszert időnként kívülről is áttöröljük egy puha ronggyal, hogy a fa lakkozását, illetve a mechanika galvanizált felületét tisztán tartsuk, érdemes egy csöpp figyelmet szentelni az acélból készült rugók (laprugók, tűrugók) állapotára is. A mechanikán a billentyűket rugók működtetik, ezek nyitják illetve tartják zárva őket, természetesen a játékos akarata szerint. Tehát a billentyűk rugóit időnként egy finom mókusszőr ecsettel portalanítani kell, mert a megragadt por a levegő nedvességét megköti és rozsdásodás indulhat meg. Ezt mindenképpen meg kell előzni, mert a rozsdás rugó anyaga elfárad és előbb-utóbb eltörik. A törött rugót átmenetileg lehet egy-két befőttes gumival helyettesíteni, de a biztonságos és pontos működés érdekében mihamarabb forduljunk hangszerészhez.

Szólnunk kell a párnákról is. A párna alapanyagai a filc és a gidabőr. Egy a tányérka méretével megegyező tömör filckorong van behúzva többnyire fehér színű, vékonyított, puha állati bőrrel. Ez az összeállítás tökéletes, légmentes zárást tud biztosítani a hanglyukaknál. A tányérkába hőre lágyuló ragasztóval van beragasztva. Különösebb karbantartást nem igényel, az egyszer jól beállított párna hosszú ideig ellátja feladatát. Ha azonban a takarással kapcsolatban gondok merülnek fel, kérjük hangszerész segítségét.

Az „Es”-cső karbantartása: Mivel az „Es”-csőben csapódik le a legtöbb pára és nyál is kerül bele, hosszabb használat után lerakódás képződik a belsejében (vízkő, por stb.). Ezt el kell távolítani, mert szűkíti a csövet, lefogja a rezgést, eltömíti a gombában (piano mechanika) a lyukat, gyorsítja a korróziót. Egyszerűen tisztíthatjuk házilag is: 20% étkezési ecetet töltünk a vékony végén papírgalacsinnal ledugózott „Es”-csőbe, 10-15 percig állni hagyjuk, majd egy dohányboltban kapható vékony pipatisztító „cicafarokkal” kitöröljük és langyos vízzel kiöblítjük. A gombán a lyukat vékony tűvel áttisztítjuk, utána szájjal átfújjuk, majd az egészet szárazra töröljük és már kész is. Az „Es”-cső parafázását, esetleges igazítását, forrasztását bízzuk hangszerészre!

Szabó Attila ezüstkoszorús hangszerkészítő mester

Tárhelyszolgáltatónk a 000webhost.com Üzenet a webmesternek